Noha az átlagos autósok az esetek jelentős többségében arra törekednek, hogy minél újabb, modernebb és korszerűbb járművel rendelkezzenek, addig az autómentősök esetében ez az arány erősen változó.

Természetesen ebben a szegmensben is megvan az a réteg, amelyik mindig a legújabb és legjobbnak nevezett autómentővel szeretne szolgálatba állni, azonban a személyautósokhoz mérten egy igencsak jelentős réteg a régebbi, főként a nyolcvanas évekből származó autókra esküszik.

Hogy miért?

Mert jellemzően a nyolcvanas – és még a kilencvenes – években is rengeteg olyan gépjárművet gyártottak, amelyek felépítményüket és megbízhatóságukat tekintve sokkal jobbak voltak, mint a mai autómentőkhöz használat autók egy része.

Rengetegen használnak ebből kifolyólag például a nyolcvanas évek előtt gyártott VW LT autómentőket, de későbbi Opel és a megbízhatóságáról híres Iveco is sokszor megtalálható azoknak a szolgáltatóknak a járműparkjában, akik autómentésre szakosodtak.

Természetesen nagyon sokan vannak, akik ennél valamivel újabb autómentőkre esküsznek, ezáltal a kilencvenes évekből válogatnak, hiszen ott már rengeteg olyan konstrukció látott napvilágot, amelyek a múltban több ízben is bizonyítottak.

A régebbi autómentők kedvelőre jellemző, hogy inkább a kilencvenes és a nyolcvanas évekből csemegéznek, a mai, jellemzően nagyobb gépjárművekhez ugyanis a nyolcvanas évek előtti teherautók még átépítéssel is túl kicsik ahhoz, hogy autómentéshez használhassák őket.

Természetesen kivételek vannak, de ma már többnyire inkább csak múzeumokban vagy kiállításokon találkozunk Barkas alapú autómentőkkel, gyakorlati használatra ugyanis inkább újabb típusok kerülnek kiválasztásra, ami anyagi szempontból, valamint a fogyasztás és a megbízhatóság tekintetében – főként hosszabb távokon – teljesen érthető.